Ki vagyok? Mi a helyem a világban?

Kamaszkoromban merültek fel bennem először ezek a kérdések a pályaválasztási tanácsadónál. Kérdezgettek, teszteltek, majd a szakember széttárta a karját, és azt javasolta, menjek gimnáziumba, majd ott eldől. Pár év múlva fakultációt kellett választanom. Elvonulva a belső világomba, egy hang végre megsúgta, hogy a festőművészet az én utam! Az eufória, hogy végre megvan, mivé kell válnom, nem tartott sokáig, hamar kijózanítottak.

Végül is, matematika- és fizikafakultációt választottam. Gondoltam, a jövő a programozó matematikusoké, habár azokban az időkben számítógépet még nem láttam közelről. Nem vettek fel az egyetemre. Így lettem matektanár, bár csak majdnem. Az egyik gyakorlótanítás után tanártársaimat hallgatva megszólalt a hang: „Ez nem a te világod!” Igaz volt, de azér végigcsináltam. A rendszerváltozást követő évben diplomáztam, és kerültem a munkaerőpiacra. Ekkor tárult fel előttem a világ, de sajnos nem az enyém. Bár a matematika nem vezetett programozói pozícióhoz, az értékesítésben megtaláltam a helyem. Sikeresen teljesítettem, és úgy döntöttem, érdemes volna továbbfejleszteni ezt a területet, így beiratkoztam a külker főiskolára két különböző szakra, ahol újabb diplomákat szereztem. Úgy éreztem, hogy végre sínen vagyok, olyan papírok vannak a kezemben, amelyekkel már boldogulok.

Néhány év jó teljesítményének és kilenc sikeres interjúnak köszönhetően felvettek egy világhírű informatikai céghez vezetői munkakörbe. Szoftverértékesítésből az iparágban maradva marketingre váltottam. A cég kelet-európai leányvállalatainak menedzsmentjében ekkor rajtam kívül csak egyetlen női vezető volt. Jó érzéssel töltött el, hogy azért mégiscsak sikerült pályára állnom, még ha egy férfiak uralta világban is. Amikor reggel ötre bementem dolgozni, voltak bent kollégák, akik még nem mentek haza. Úgy telt el a nyár, hogy nekem fel sem tűnt. Aztán a kiégés küszöbén ráeszméltem, hogy egy hamis világ mókuskerekében élek. Nem tudtam, hogyan tovább, ezért úgy döntöttem, hogy befektetek magamba, és elvégzek nappali tagozaton egy nemzetközi menedzsment végzettséget adó MBA-t, miközben elgondolkodom a következő lépésemen.

30 évesen, negyedik diplomával a kezemben, két felsőfokú nyelvtudással, több éves munka- és vezetői tapasztalattal, valamint két év külföldi világlátás után, teli energiával, azt gondoltam, hogy most itt van az én időm, és megváltoztatom a világot. De milyen nagyot tévedtem! Sehová sem vettek fel. Vezetői tanácsadásra szerettem volna váltani a marketingvezetésből, de hiányzott hozzá a tanácsadói gyakorlat, ezért nem tudtam komoly értéket teremteni az akkoriban aktuális tanácsadási témákban, mint például a cégfelvásárlás vagy összeolvadás. Teljesen világossá vált, hogy felkészültségem és lehetőségeim nem találkoznak. Mindenesetre önéletrajzírásban és állásinterjúzásban kikupálódtam, ami később hasznosnak bizonyult, amikor vezetői értékelőközpontokon interjúkat vezettem.

Úgy éreztem, megtört a karrierem. Kényszervállalkozó lettem. Teltek az évek, végre jött egy nagyobb vezetői tanácsadói megbízás. Az ügyfél azonban nem tudott kifizetni (én sem tudtam annak, akit bevontam a munkába). Miután azonban a munka ki lett számlázva, az áfát be kellett fizetnem az adóhivatalnak (amely megtartotta, noha a díjam nem folyt be). Kicsúszott a lában alól a talaj.

Egyre mélyebben foglalkoztattak a miértek. Az önismeret felé fordultam, ám a válaszok nehezen érkeztek. Az áttörést az ősi önismereti módszerek hozták, először az asztrológia, majd a számmisztika. Ezután sorra jöttek a felismerések, amelyek lehetővé tették a továbblépést. Mindeközben olyan értéket találtam az archetípusok világának megismerését szolgáló két eszközben, hogy érdemesnek találtam hosszú éveket áldozni arra, hogy magam is belemélyedjek. Kijártam a legjobb iskolákat. Ma már számos ember születési képletének elemzése és konzultáció áll mögöttem. Ezek a tapasztalatok emberismeretet adtak, amit a mindennapos munkámban hasznosítok, legyen szó vezetőfejlesztésről vagy karriertanácsadásról (anélkül, hogy konkrét adatokkal rendelkeznék a születési körülményekről). Az emberi karakter, adottságok, hajlamok és viselkedés bonyolult szálainak tanulmányozásával jelentősen elmélyült a megértésem a személyiség dinamikájával kapcsolatban.

Annyi, de annyi útvesztő után, megértve azt is, hogy azért is küzdenem kell, hogy egyáltalán dolgozhassak, megtaláltam végre azt, amit ma is igazán magaménak érzek: a vezetők személyre szabott fejlesztésének izgalmas világát. Néhány évig egy amerikai tanácsadó cég munkatársaként vezetői értékelőközpontokat vezettem, futószalagszerűen. Ebből igazán gazdag tapasztalatot szereztem a vezetői kompetenciák felismerésében, felmérésében és értékelésében. Mindeközben külföldön, nemzetközileg elismert szakemberektől tanulhattam a vezetőfejlesztés gyakorlati alapjait, ami ráépült arra a vezetéselméletre, amelyet az MBA-n elsajátítottam.

2009-ben önállósítottam magam vezetői kompetenciafejlesztéssel foglalkozó tanácsadóként. Ügyfeleimmel való munkám során folyamatosan fejlesztettem és finomítottam a módszereimet, ma egy periódusos rendszernyi kompetencia fejlesztésében vagyok járatos.

Ugyanebben az évben belső sugallatra indítottam el a karrierváltás szolgáltatásomat is. Amikor rákerestem a „karrierváltás” kifejezésre, egyetlen találatot sem adott a kereső. Mivel nem volt pontos képem arról, hogy mivel foglalkozik egy ilyen tanácsadó, külföldi forrásokból tájékozódtam, akik akkoriban nem tettek különbséget munkahely- és karrierváltás között. Aztán megszületett a fejemben egy koncepció a nagyívű váltás támogatására, és ezt azóta is eredményesen alkalmazom.

Időközben kiegyeztem a sorssal is, és elengedtem a kamaszkori festőművész álmomat. Ám egy új gondolat merült fel bennem: mi lenne, ha lenne hobbin, és az a festészet volna? Az elmúlt több mint tíz évben az akadémikus rajzolástól eljutottam a portréfestészetig, élő modellek megörökítéséig. Két felsőfokú „művészetközeli” iskolát is elvégeztem, ahol megismerkedtem a festészet történetével és művészetterapeutaként a művészet gyógyító erejével.

Folyamatosan képzem magam, hogy minél kompetensebb legyek, különösen azokon a területeken, amelyeken egyénre szabottan segítek másoknak.

Ki vagyok? Mi a dolgom a világban? Ezek a kérdések még mindig foglalkoztatnak, és örülök, ha egy belső hang megerősít vagy új utakra mozdít. Ma úgy tekintek önmagamra, mint egy jó emberismerettel rendelkező, a munka és a vezetés világát ismerő szakemberre, aki személyre szabottan segít az embereknek önmagukra találni, fejlődni, és olyan szakmai életutat bejárni, amely kiteljesedéshez vezet. Miközben másoknak példát mutatva, magam is járom a saját önismereti, önfejlesztő utam a teljes kiteljesedés reményében. A Velencei-tóhoz költöztem, és a közelben elvonuló ügyfeleimet az itteni irodámban várom konzultációra sok szertettel.

Ki vagyok? Mi a helyem a világban?

Ha ön is válaszokat keres ezekre a kérdésekre, és ezért hajlandó mélyebbre ásni önmagában, akkor érdemes fontolóra vennie az egyéni önismereti elvonulás lehetőségét, ahol csak magára figyel, hogy elmélyült, belső munkát tudjon végezni. Másrészről szüksége lehet egy tapasztalt segítőre is, aki elvezeti önt saját magához, és megmutatja, hogyan helyezze új megvilágításba önmagát és az életét.